BUDAPEST, JAPÁN KERT, MEDITÁCIÓS PAVILON 2000
A Japánkert dombja a második világháború után, az Állatkert és környékének törmelékeiből épült. Kezdetben szabadtéri színpad működött rajta - az év legnagyobb részében kihasználatlanul foglalva az egyébként is szűk területet - később parkkönyvtárat terveztek a helyén, amely azonban csak néhány évig működött.
Az Állatkert vezetése 1958-ban határozta el, hogy a dombon Japánkertet létesít. A majd tízévnyi előkészítő munka során megtörtént a domborzat kialakítása, a terület füvesítése, az utak felújítása. 1966-ban ajándék fenyők és örökzöldek érkeztek az Erdészeti Tudományos Intézetből, majd később Japánból, a Hokkaidói Ohasi Botanikuskerttől, az Aritaki Arborétumból és a kiotói Nippon Shinyacu Botanikai Kutatóintézettől is kapott az Állatkert magokat. A megnyitáskor a fák előtti magas téren át lehetett bejutni a dombról lecsordogáló és tóvá szélesedő patak partjára, a vízesés-kőcsoporthoz, a tó közepén álló a Horai-szigethez, a feléje tartó „teknősbéka-kövekkel”.
1998-ban itt kapott helyet a Nemzeti Bonsai Gyűjtemény számára tervezett pavilon. Az itt kiállított gyűjtemény alapját a Japán-magyar Baráti Társaság Aichi tartományi csoportjának ajándéka –húsz értékes fából álló gyűjtemény –valamint a honi Egyetemi Bonsai Club további ajándékfái alkotják.
A kert 2000-ben ismét megújult Sugimura Fuimo mester útmutatásai alapján. Új kőlámpás (Isodoro), rituális kézmosó (csozobacsi), vadriasztó-kopogtató (Sisodosi) és egy meditációs pavilon került elhelyezésre a növények megifjítása és újratelepítése mellett.
A meditációs pavilon kialakítása egy tudatosan komponált nézőpont élményére épül: miután a kertben bolyongók úgy érzik, már nem tudnak befogadni több szépséget, az épületben megpihenve egy kereten át a japánkert legszebb látványában gyönyörködhetnek. A kis építményt egy japán díszcseresznye lombjai alá helyeztük, így a keleti meditáció mellett az európai ember számára ismerősebb élményként a fa alatti üldögélés, álmodozás, szemlélődés lehetősége is megjelenik.
2002 tavaszán három újabb különleges, törzskönyvezett fa érkezett Japánból.
Kis Péter
Fotó: Polgár Attila
A Fővárosi Állat- és Növénykert 1866-ban nyitotta meg kapuit, s az elmúlt száz év során kétszer esett át hatalmas változáson. 1907-12 között a teljesen elavult létesítményt alapjaiban építették át; majd közel 90 év „használat” után, az 1990-es évek elején elindult egy hosszabb folyamat, melynek során mintegy 25 év alatt a Kert szinte teljes területe felújításra, korszerűsítésre, a modern állatkerti elvárások szerinti átépítésre került.
Az átfogó megújítási programban több építésziroda vett részt, műtermünk 1993 őszén kapta az első feladatot, a Katta Ház terveinek elkészítését. Az elsőt számos, egyre nagyobb és komplexebb feladat követte, melyeknek csúcspontjaként lehetőségünk nyílt több pavilon, épület rekonstrukció és újjáépítés után a Nagyszikla teljes rekonstrukciójával és a belső tereiben kialakításra kerülő Zoológiai Múzeum terveivel foglalkozni. Az állatkerti épületek rekonstrukciós és bővítési munkái 2009-ben elnyerték az ICOMOS Műemlékvédelmi Díját.
A 20 éves együttműködés során irodánk az alábbi épületek, építmények felújításában, átalakításában, megalkotásában vett részt:
