BUDAPEST, HUNDERTWASSER INSTALLÁCIÓ A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 2007
Friedensreich Hundertwasser (1928-2000) alkotói fantáziája a festészet, a grafika, az iparművészet és az építészet területén egyaránt megmutatkozott, ennek a gazdag életműnek a teljes bemutatására törekedett a budapesti Szépművészeti Múzeum 2007-es kiállítása. A válogatásban a művész gyerekkori rajzai, fiatalkori akvarelljei, érett kori festményei, grafikái, valamint falikárpitjai és építészeti tervei szerepeltek.
Hundertwasser nem csak alkotásaival hívta fel magára a figyelmet, hanem sajátos környezet- és világszemléletével is. Számos manifesztumot írt az épített környezet és a természet viszonyáról, illetve egy általa képviselt formaalakítási metódusról. Az élő organizmusok tiszteletében oly messzire ment, hogy Penész kiáltványában (1958) úgy fogalmazott, a házak falainak penészesedése nem irtandó folyamat, hanem a természet jogos térnyerése lakókörnyezetünkben. Ellenezte a házfalak egységes, mindig megújuló festését, a falakra foltokban felkerülő természetes kosz organikus mintáiban a homlokzatok egyedi megjelenésének értékét látta meg. Mindebből kitűnik, Hundertwasser számára a természet az emberrel egyenrangú, tiszteletreméltó alkotóerőt képviselt, mely nem csak „alkotótársként” hanem inspirációként is fontos volt számára. Az organikus formákat példaként állította az építészek elé. Legfőbb elve szerint el kell dobni a vonalzókat, s természetidegensége miatt el kell felejteni az egyenes vonalat, mert: „Az egyenes vonal istentelen!” Mivel művészete a megfigyelt természeti formákban, illetve a századfordulón megjelenő szecesszió mozgalmában gyökerezik, mottóján nem is csodálkozhatunk.
A kiállítás installációjában ezeket az alkotói alapelveket igyekeztünk a kiállítótér adottságaihoz mérten kifejezésre juttatni. A térbe helyezett installáció különleges módon felületkezelt acélból készült, melynek rusztikus, maratott felülete enyhén foltos, márványos hatású. Bár a paravánokat alapvetően homogén, sötétszürke bevonat fedi, az alap egyenetlensége miatt fényes-árnyékos foltjaival mégis olyan, mintha a természet erői által megdolgozott felület lenne. Nincs két teljesen egyforma paraván a kiállításon, de ez a megvilágítás miatt annyira visszafogottan jut érvényre, hogy a művek élvezetét nem befolyásolja - csupán egy finom utalás és újabb esztétikai élmény a szemlélő számára. A paravánsor elrendezése tört vonalakat rajzol ki, melyek intim tereket képezve elválasztják egymástól a műtárgycsoportokat, így a kiállítás egymást követő élmények sorára bomlik. A padlót borító puha, sötétszürke szőnyeg süppedése a kitaposott erdei út érzetét kelti. A Hundertwasser hagyatékot gondozó menedzsment kérése volt, hogy a képek a felfüggesztés során ne feküdjenek fel a falra, illetve a paravánokra: a képek két-két oldalsó éknek köszönhetően néhány centiméteres távolságban szinte lebegnek a térben, akár egy fa levelei.
Kis Péter, Molnár Bea, Tarr Ivett
Fotó: Kis Péter
