BUDAPEST, MARGITSZIGETI VADASKERT 2002
A helyszínt megismerve arra kellett rájönnünk, hogy a tereket alapvetően a meglévő fák egymáshoz való viszonya határozza meg, nem pedig az ide helyezendő épületek.
A környezettel való harmónia megteremtésére - de praktikus okokból is - az épületek farakásokat imitálnak: rétegelt-szerelt falszerkezeteik külső burkolata kerek fatörzsszeletekből van összeállítva, így az épületfizikai követelményeknek is eleget téve kellően átszellőzik. A bejárati épület enyhén kifelé dől, ezzel a szokatlan mozdulattal hangsúlyozva önnön szerepét. A hangulati-szerkezeti-funkcionális jelleg határozza meg az együttest: a hagyományos értelemben vett építészet feloldódik, megszűnik. Ez esetben szó sincs véletlenszerűségről, sokkal inkább egy tervező-gazdálkodó ember pontosságáról és gondosságáról, ami az akkurátus erdészeti farakások formájában ölt testet. A kis faépületek helyénvalóságának érzetét a faszerkezet precíz csomópontjai, a részletek finom megoldásai erősítik.
Kis Péter, Kruppa Gábor , Nyitrai Péter
A Margitsziget a kora középkortól főúri vadászterületként és vadaskertként szolgált, a XIV. századig „Nyulak szigete” néven volt ismert. A sziget kisállat bemutató parkja az 1950-es évek óta létezik, a kert lakói apróvadak, magyar erdei és háziállatok és néhány egzotikus madárfaj. A 90-es évekre a terület állapota nagyon leromlott, teljes körű megújítására volt szükség. Ennek a folyamatnak részeként műtermünk készítette el a vadaskert lakóinak védelmet nyújtó új építmények terveit, melyek végül 2002-ben valósultak meg, amikor a kert működtetésével a Főváros a Fővárosi Állat- és Növénykertet bízta meg. Az építmény-együttest 2002-ben Piranesi díjra jelölték.
Az új építmények elhelyezésére makett és terv készült.
