BUDAPEST, 30 KV-OS KAPCSOLÓHÁZ HASZNOSÍTÁSI JAVASLAT 2017
A Kelenföldi Erőműben a főváros villamosítási programjával összefüggésben, 1914 júniusában kezdődött meg a villamosenergia-termelés. A II. világháború előtt 30 KV-os közvetlen fogyasztói kábeleken biztosították a növekvő villamos igények kielégítését, ezt a feladatot látta el a 30 kV-os kapcsolóház, melynek tömege a ma is működő hőerőmű épületéhez kapcsolódik.
A kapcsolóház építési munkálatai 1930-ban fejeződtek be. A műemléknek minősülő, vasbeton szerkezetű, pre-modern, csarnok jellegű ipari épület a földfelszín alatt összeköttetésben áll az egykori Szivattyúház szintén műemlék épületével. A Dunából a hűtővíz a Szivattyúházon keresztül a kapcsolóház terepszint alatti víztározójába jut, majd a hőerőműben kerül hasznosításra.
A kapcsolóházat és a gépházat hídszerűen kiképzett épületrész köti össze, itt került elhelyezésre a vezénylőterem. A gépek szabályozását, ellenőrzését, valamint az egész 30 kV-os kapcsoló berendezés kezelését a vezénylőteremből végezték. Az akkor világszínvonalú berendezések nagy részét a magyar ipar gyártotta.
Építészeti koncepciónkban a funkcióját vesztett, kiürített épület újrahasznosításával foglalkoztunk. Arra voltunk kíváncsiak, vajon egy tökéletesen definiált, speciális működési folyamat kívánalmaihoz “méretre szabott” épület elhagyott terei megszemélyesíthetőek-e? Van–e arra esély, hogy egy másik funkció költözzön a terekbe, ugyanazzal a nagyvonalúsággal, építészeti feszességgel?
A válaszok megadásához a legfőbb kulcs egy közlekedési rendszer kialakítása volt, mely vertikális értelemben is képes az épület tereit feltárni, összefűzni. Az épület két főhajója között lévő hosszú csarnoktérből alakítottunk ki egy passzázst, innen indulnak a függőleges közlekedő magok az emeleti terekhez.
Az eredeti homlokzat és az üveg tetőzet rekonstrukciójával elértük, hogy a belső terek nagy része természetes megvilágítást és szellőzést kap, a passzázs feletti zárófödém üvegtetővé alakításával pedig surlófénnyel láttuk el a többi közlekedő teret is.
Az épület hasznosítása során a meglévő ipari szerkezetekre új funkciók épülnek, ez szükségszerűen az egykori technológiát kiszolgáló szerkezetek átalakításával, illetve részleges elbontásával jár. Ennek során meg kell találni azt a finom egyensúlyt, ahol az új funkciók igényei kielégíthetőek, de megmarad az épület egyediségét adó ipari jelleg.
Kis Péter, Krausz Zsolt, Sinkovics Brigitta
Látványtervezés: Lovas Lars, Krausz Zsolt
